Mosás

Mikor először elindultunk mosni, azt hittük nem lesz semmi gond. Mostunk már korábban is, van nálunk minden, csak megoldjuk valahogy. Aztán megláttuk a mosógépeket... 

Ahhoz, hogy egyáltalán mosni tudjunk, ahhoz be kellett fizetni pénzt a mosókártyára. Ez nem hangzik olyan szörnyen, de amikor 10.-re hajlandó elfogadni a nyavajás autómata a pénzt, akkor már kezd kicsit ideges lenni mindenki.

A gép kezelése nem tűnt nehéznek, beraktuk, a ruhát, a mosószert, az öblítőt, a kártyát, és elindítottuk. Kiválasztottunk egy programot, egy kímélő mosást, mert az összes program 90, 75, vagy 60 fokon mosot, kivéve ez, ami 40 fokon. Nos kb 1.5 óra után elég érdekes eredményt tapasztaltunk. A ruháink, elég furcsán néztek ki, mivel a mosás annyira kímélő volt, hogy még vizet sem használt. Centrifugálás nélkül is teljesen száraz volt minden, cserébe viszont a mosópor "elöntött" mindent. Mivel víz hiányában nem oldótott fel, ezért porként keveredett össze a ruhákkal. Azt hittük, hogy nem nyitottuk ki a vizet, vagy elromlott a mosógép, vagy valamit nagyobb baj van...

Gondoltuk adunk neki még egy esélyt. Másodikra beraktuk egy 60 fokos programra. Ez elég volt arra, hogy ruhákba ragad mosóport eltávolítsuk. Ezután már nagyjából tisztának nyilvánítottunk mindent. Ez a program már használt vizet, ez némileg felvidított minket. :)

Szóval amit a továbbiakban betartottunk: folyékony mosóport használtunk, vízlágyítót, sok öblítőt. A 60 fokos program többé kevésbé bevállt, bár a nagyon gyors fordulatszámú centrifuga azért tönkretette néhány ruhánkat. Sajnos ez nem volt állítható... Összességében túlélésre elég a mosógép, de ezért mikor hazamegyünk mindent kimosunk mégegyszer...

Állatkert

Hétvégére nem akartunk kirándulni menni, ezért a nagy hideg ellenére úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Karlsruhe-i állatkertet. Láttunk 1-2 aranyos állatot, bár összességében az volt a benyomásunk, hogy a budapesti állatkert jobb hely. És az állatoknak is jobb soruk van otthon.

Schloss

Pénteki elfoglaltságként meglátogattuk a városi kastélyt. Mivel ilyenkor ingyenes mindenki számára, ezért sokkal több időt töltöttünk ott, mint terveztük, több órán át néztük a helyi kiállítást, és a toronyból is megcsodáltuk a kilátást.

Első napok

Egy hétfő reggeli nap volt. 8 órára volt megbeszélve a találkozó a Mensa főbejáratánál. (https://maps.google.com/maps?q=49.011861,8.416866&ll=49.011871,8.416917&spn=0.000328,0.000871&num=1&t=h&z=21) Meglepő módon mindenkinek sikerült időben odaérnie (bár Patrik eléggé kicentizte… :D). Az egyetlen ember akire várnunk kellett az a drága Becker professzor volt. Na nem is kevesett, mert késett van 2 órát legalább. (Állítólag meglepétésként érte őt a dugó az autópályán. Azóta is minden reggel meglepődik ezen…)

Bementünk a mensa-ra, ahol mindenki free for all vehetett mindenből. Na hála a jó magyar szokásoknak ennek meg is lett az eredménye. Eléggé ciki volt a helyzet. (Főleg, ha valakinek Zsombi tányérjára tévedt a tekintete.)

Üdvözölt minket egy csomó ember az egyetemtől, a DAAD-tól, az AAA-tól, meg mindenhonnan... eközben persze mindenki nagyban nyammogott. :) A vicces az egészben az volt, hogy egy csomó ember ott volt, csak az nem, akinek kellett volna. Mint már említettem Becker elkésett, kb csak a reggeli végére ért oda. Ő legalább eljött, nem úgy mint a kedvenc Böhm bácsink. Tőle csak egy emailt kaptunk, hogy néhány nap múlva szeretne velünk találkozni. (4-kor! el ne merjen senki késni!)

Összességében a kaján kívűl nem volt értelme a napnak. A következő napok nagyrészt azzal teltek, hogy újra és újra elmentünk Haabersaat-hoz (lehet, hogy nem írják, de úgyse hívta így senki). Intézük az adminisztrációt (ez egy külön post-ot ér meg), próbáltuk megszerezni az ösztöndíjunkat, stb, stb...

Legnagyobb vízesés, a Duna forrása, és az óramúzeum

10-en összálltunk, és két autóval nekivágtunk a Fekete erdőnek. Első megállónak a Duna forrását terveztük be, de odafelé belebotlottunk Németország legnagyobb vízesésébe:

Kiutazas

Hát eljött a kiutazas ideje is… Sok napi pakolás után nekivágtunk autóval az 1000 km-es útnak. Három autóval jöttünk végülis. Ha valaki egyedül akar kiutazni, akkor a vonat a legolcsóbb valoszínűleg. Viszont ha össze tud állni több ember, es tud szerezni autot, akkor igy még olcsóbban ki lehet jönni. A 10 óras menetidőt sikerült 11 óra alatt le is küzdeni. Egyszer kellett csak dugóban állnunk, de akkor szerencsére pont egy Aston Martin möge szorultunk be. 

Érdemes Nürnberg fele menni München helyett, mert kevesebb az útepites, és a forgalom is kisebb.