Egy hétfő reggeli nap volt. 8 órára volt megbeszélve a találkozó a Mensa főbejáratánál. (https://maps.google.com/maps?q=49.011861,8.416866&ll=49.011871,8.416917&spn=0.000328,0.000871&num=1&t=h&z=21) Meglepő módon mindenkinek sikerült időben odaérnie (bár Patrik eléggé kicentizte… :D). Az egyetlen ember akire várnunk kellett az a drága Becker professzor volt. Na nem is kevesett, mert késett van 2 órát legalább. (Állítólag meglepétésként érte őt a dugó az autópályán. Azóta is minden reggel meglepődik ezen…)
Bementünk a mensa-ra, ahol mindenki free for all vehetett mindenből. Na hála a jó magyar szokásoknak ennek meg is lett az eredménye. Eléggé ciki volt a helyzet. (Főleg, ha valakinek Zsombi tányérjára tévedt a tekintete.)
Üdvözölt minket egy csomó ember az egyetemtől, a DAAD-tól, az AAA-tól, meg mindenhonnan... eközben persze mindenki nagyban nyammogott. :) A vicces az egészben az volt, hogy egy csomó ember ott volt, csak az nem, akinek kellett volna. Mint már említettem Becker elkésett, kb csak a reggeli végére ért oda. Ő legalább eljött, nem úgy mint a kedvenc Böhm bácsink. Tőle csak egy emailt kaptunk, hogy néhány nap múlva szeretne velünk találkozni. (4-kor! el ne merjen senki késni!)
Összességében a kaján kívűl nem volt értelme a napnak. A következő napok nagyrészt azzal teltek, hogy újra és újra elmentünk Haabersaat-hoz (lehet, hogy nem írják, de úgyse hívta így senki). Intézük az adminisztrációt (ez egy külön post-ot ér meg), próbáltuk megszerezni az ösztöndíjunkat, stb, stb...
