UK

December 2-án egy nagyon hajnali órán felkerekedtünk a Suzuki fedélzetén és nekivágtunk a hosszú útnak. Kb 2 óra tájban indultunk, mert az volt a terv, hogy elérjük az első kompot Calais-ba. Felváltva vezettünk, nem volt semmi gond, bár egy kicsit lassabban haladtunk mint szerettük volna, ezért csak a második hajót értük el. Korábbi tapasztalataink alapján fél-tank körül elkezdtünk benzinkutat keresni, és ez alkalommal sem kellett csalódnunk a franciákban. Végül Angliában oldódott meg a problémánk.

P&O fedélzetén a csapat

A három napos útra elég sűrű programot állítottunk össze magunknak. Első nap Doverből egyenesen Oxford-ba mentünk, hogy megnézzük a várost, az egyetemet, és a látnivalókat. Második nap Londont terveztük bejárni, harmadik nap pedig külön váltunk, Julian és Morie (bocsi, ha nem így írják :D) elment Greenwich-be, amíg Marcsival mi Tonbridge-t és Tonbidge Wells-t jártuk be, ahol ő korábban élt...

A komp drágábbnak bizonyult, mint azt korábban hittük, de ez az apró részlet nem állított meg minket. A decemberi korai óra érződött a levegőn, de a csodálatos napsütésnek hála jó kedvünk volt. A jegy vásárlásnál nem tudom, hogy mit értett a bácsi, szerintem elég jól beszéltünk mindannyian angolul, de végül mozgássérült jegyet kaptunk. Amikor beparkoltunk a hajóba, akkor csunyán néztek ránk, hogy a 4 fiatalnak miért is van szüksége a lifthez közeli helyre, úgyhogy gyorsan tisztáztuk, hogy csak félreértéről van szó.

A hajózás után átvettem a kormányt. Mivel én már vezettem "az út rossz oldalán", ezért Angliában a vezetést én vállaltam végig. Mint ahogy korábban is mindig most is nagyon élveztem a kihívást. A hajóról egyből felmentem az autópályára, és a London-i körgyűrűn Oxford felé vettük az irányt. A város most is nagyon aranyos arcát mutatta felénk. Az egyetem épületeit körbejártuk, majd megpróbáltunk néhány kollégiumba is belesni. A 2 éves gyerekeknek fenntartott bennlakásos iskola most sem kerülte el a figyellmünket.

Ahogy közeledett a naplemente elindultunk vissza Londonba, hogy el tudjuk foglalni a szállásunkat időben. Első ránézésre minden rendbe is volt, bár a bácsi akcentusa alapján inkább Kis-Ázsiába éreztem magam mint Londonba. A szállásról nem szeretnék hosszasan írni, de az biztos, hogy maradandó élmény volt. A konyhát egy mosogató szimbolizált. A fürdőt pedig egy kád, amiből az első este még jött melegvíz... A társaság szerencsére jó volt, úgyhogy a problémák ellenőre jól éreztük magunkat.

Másnap reggel korán keltük, hogy a nyakunkba vegyük a várost. Vettünk jegyet a "Tube-ra", úgyhogy a közlekedésünk meg volt oldva a napra. Megnéztünk sok szépet, többnyire kívülről, hogy ne menjen el az időnk a sorban állással. A Tate Galery volt az egyetlen nagyjából ahova bementünk. (A modernbe...). Ezután Marcsival hazamentünk, útba ejtve egy kis helyet, ahol beszereztük a kötelező Fish'n'chips-t. A nap képekben: