Eljött ez a nap is... Ma összapakoltunk végleg Marcsival, és elindultunk. Igazából elég szomorúak voltunk ahogy haladtunk az 5-ös autópályán északnak. Életünk elmúlt 10 hónapjából több mint 6-ot itt töltöttünk, és összességében megszerettük eléggé. Az az utolsó pár hét nagyon kellemes volt. A legelső hetekre emlékeztetett, de még az akkorinál is kevesebb feladatunk volt.
Karlsruhe alapvetően egy olyan város, ahol nagyon kellemes élni. A rengetek zöld terület, a sok biciklista és a sok fiatal nagyon kellemes légkört teremt. Az egyetlen dolog ami hiányzik ebből a városból az a víz. Van néhány kisebb tó, és a város határában ott folyik a Rajna is, de összességében azért ez mégsem ugyan az.
Mindezek ellenére magyarként ott lakni hihetelen élmény volt. A teljes szabadság érzése volt, hogy ha kedvünk van, akkor beülünk az autóba, és másfél óra múlva ott vagyunk Basel-be vagy két óra múlva Zürich-be.
Még ennél is nagyobb élmény volt talán abba belegondolni, amit igazából csak most kb 1 hete éltem át, hogy felülök a bringámra, és elbringázok Franciaországba. :)
Mindent összevetve sem tanulmányilag sem szakmai gyakorlatilag nem nyertünk sokat, de egész élményt egybevéve mindenképp megérte belevágnunk.
Szomorúságunkat azzal próbáltuk eltüntetni, hogy biztos nem most voltunk itt utoljára. Akár látogatóba, akár MSc-re de valahogy még biztos visszajövünk. És ha legközelebb itt járunk, akkor a következő dolgok maradtak ki: ZKM, Schlossgartenbahn gőzmozdonya, a karlsruhe-e templomok belülről és a tervezett videóm sem készült el Karlsruhe-ról.
Van még miért visszajönni! :)
