Vasárnap reggel egybegyűlt a kis csapatunk, hogy a Suzuki fedélzetén elinduljunk Frankfurtba. Nagyjából másfél óra utazás után megérkeztünk a belvárosba, ahol amíg Marcsival parkoló helyet kerestünk addig Patrikék beszereztek várostérképet...
Először a város főterét néztük meg. Ez tele volt a nagyvárosokban szokásos beöltözött emberekkel, és mindenféle csodákkal. A házak kinézete alapján tisztára Amszterdamban éreztem magam, csak az nem stimmelt, hogy túlságosan függőleges volt minden fal. :)
Ezután a Dóm felé vettük az irányt, ahol felmásztunk vagy 2-300 lépcsőn, hogy a kilátást megcsodálhassuk.
Sok látványosság nincs Franfurtban, ezért ezután elindultunk sétálni a Majna partján, hogy megnézzük a híresebb hidakat. A folyó partai nagyon szépen ki vannak alakítva. Utunk végcélja a Nizza-i kert nevű rész volt. Még elég élénken élt bennünk Nizza látképe, úgyhogy átverni nem lehetett minket, de mediterrán növények kellemes hangulatot teremtettek.
A körséta után célba vettük a legmagasabb látogatható felhőkarcolót. Az épület nem mérhető azért az amerikai vagy közel keleti testvéreihez, de a maga 55 emeletével azért így is nagyon kiemelkedett az átlagos épületek közül.
Ezután visszaindultunk az autó felé. A főtéren meghívtuk magunkat egy kis igazi frankfurti csemegére. A híres virsli helyett inkább egy kolbászt feleztünk el, de az is nagyon finom volt. Az autótól pár méterre Marcsi észrevett egy kis mozgást a földön: :)
Mivel a napból még nem ment el olyan sok idő, azért hazafelé ellátogattunk a frankfurti reptérre, mivel az amúgy is útba esett. Azt tudtuk, hogy a reptér az egyik legnagyobb Európában, de ami fogadott minket az azért még így is meglepő volt. Nagyjából percenkét szállt fel és le egy-egy gép, és kb minden tizedik ezek közül egy 747-es volt vagy egy A380.
