A Karlsruhe-ban töltött utolsó napunk tökéletesen jellemezte az egész itt töltött időnket. A nap első felében a városban voltunk, a második felében pedig kirándultunk. Az uticélunk most Heidelberg volt. A koliból kiköltözés után Marcsiék visszaszerezték a kauciót, aztán már ültünk is be a kocsiba, hogy menjünk be a városba.
A kiköltözésről csak annyit, hogy míg a Waldhornstarsse-n listával, takarító szerekkel, és éles szemmel jött Frau Höhn a kiköltözést intézni, addig itt semmit mondó tekintettel jött a házmester, megkérdezte, hogy kitakarítottunk-e, majd becsukta a szoba ablakát és elköszönt. Nem éppen az a "még a falat is le kell festened magad" után hangulat volt. De ennek csak örültünk most.
A belvárosban kiraktam Gábort, hogy keresse meg a vásárolgató Anettet, majd Marcsival elrohantunk az AOK-be biztosításos papírt intézni, aztán pedig visszavittük a nagy halom maradék üveget.
Mikor újra egybegyűlt a csapat rögötn indultunk is az 5-ös autópályán észak felé, hogy megtegyük a kb 45 perces utat. Heidelbergben meglepően könnyen sikerült megoldanunk a mindig nehézkes parkolást, így nem sokkal az érkezésünk után már bandukoltunk is az Altebrücke-n át a belváros felé. Először a főtéren ettünk egy gyrost (aka yufka-t), majd nekivágtunk gyalog, hogy felmásszunk a várba. Az út nem volt hosszú, viszont annál meredekebb. Felérve a múzeumot kihagytuk az ára miatt, az ingyenes várkertben azonban egy jót sétáltunk. Innen utunk a Neckár túl oldalán vezetú útra vitt, ahol egy újabb hegymászás után lehetőségünk volt sétálgatni a Philosophenweg-en.
